„Egyébként, nehogy ezek a fattyugyerekek akár anyjuk méhében, akár mesterségesen előidézett korai szülés avagy más erőszakos módokon, akár anyjuk méhében, akár megszületésük után a szégyenérzésnek vagy a büntetéstől való félelemnek áldozatai legyenek, a király nevében minden egyes helyen ki kell hirdetni, hogy ezentúl minden hatóságnak kötelessége lesz ezeket a teherben lévő elhagyott személyeket szemmel kisérni és amennyiben alapos gyanú, merül fel, hogy csakugyan terhessek, szüleiknek vagy ilyenek nem létében annak a családfőnek, akinek házában élnek, lelkükre kötni, hogy a legnagyobb gonddal figyeljék a szülés idejét. Az ilyen terhes személyt valahogy el ne küldjék, hanem vagy tartsák odahaza, vagy más tisztességes keresztény embernél helyezzék el őket, nehogy bármiféle baja essék a megszületendő gyermeknek. És mivel gyakran megtörténik, hogy az ilyen másállapotban lévő személyek elhagyják tartózkodási helyüket hogy így eltitkolják ott felszedett gyalázatukat, a helybeli bírák az ilyen személyeket tartsák vissza és körülményesen hallgassák meg. […] Arról is biztosítani kell a közönséget, hogy azok a férfiak, akik gyermekeikről azt állítják, hogy törvénytelen ágyból születtek, az 1769 november 7.-én közölt királyi elhatározás értelmében minden világi és egyházi büntetéstől mentesek lesznek, azok ellenben, akik más helyekre kiteszik a csecsemőket, súlyosan fognak bűnhődni. […] Végül a plébánosok, amennyire a körülmények megengedik, a fattyuk szüleit is keresztényi módon intsék arra, hogy a természet törvényének megfelelően erejökhöz képest járuljanak hozzá a gyermek létének fenntartásához."

Mária Terézia, 1769.

Vajon sírjuk- e vissza ma, bőszen szinglihordázó, az egyedülálló anyákat a házasságban élő nők alá helyező kormányunk idején e felvilágosult, szent asszony királyságát?